David Attenborough - A növények magánélete című természetfilm az egyik kedvencem. Fotósként meg is van az oka: a film jelenetei gyorsított felvételeket tartalmaz, melyek valójában fényképek összefűzésével keletkeztek.
A technika lényege a következő: a növények növekedése emberi léptékkel nézve lassú. Hogy ezt a folyamatot látványossá tegyük, fel kell gyorsítani. A művelet valójában elég egyszerű: nagyobb időközönként - a növény "cselekvésétől" függően - képeket készítünk róla, majd ezt mozgóképpé fűzzük össze. Namost ezt az intervallumot valahogy meg kell határoznunk.
Abba kell belegondolnunk, hogy egy 1 másodperces videó 25-30 képkockát tartalmaz (vegyük most példának a 25-öt). Ez azt fogja jelenteni, hogy ha a növényemről egy napon át 100 másodpercenként készítek képeket - azaz (24*60*60)/100 - akkor 864 képkocka fog elkészülni, amit ha tovább osztok a fenti 25-el, kijön hogy az elkészült videó hossza bő fél perc lesz (34,56 s). Ebből rögtön számolható a gyorsított felvétel időaránya, ami 1 : 2500. Vagyis ami a felvételen 1 másodperc, az a valóságban 2500s =41,6 perc. Ezt azért fontos levezetni - még azelőtt, hogy hozzákezdenénk a fotózáshoz -, mert például egy összecsukódott virág kinyílása fél-egy óra, egy gyorsan növő növény "kibújása" 3-4 nap, stb. Tehát az intervallumot tényleg a növény "gyorsaságához" kell igazítani.
Természetesen a gépet és az alanyt is fixen kell rögzíteni, a sorozat alatt nem szabad elmozdulniuk. Nyilvánvaló, hogy senki sem fog a stoppert bámulva napokig a fényképező mellett ülni, hogy a képeket elkészítse, szerencsére nem is kell. Többféle technika létezik:
1. A legolcsóbb megoldás, ha egy jobb webkamerát vesz az ember, az internetről pedig beszerezhető olyan ingyenes program, amely automatikusan a beállított időközönként egy számítógépre elmenti a képeket. Sajnos itt a képminőség a gyenge láncszem (ráadásul a mélység-élesség sem az igazi) valamint az, hogy állandó, erős megvilágítás kell a képek elkészítéséhez (a film folytonosságához ugyanis kell, hogy éjjel-nappal készüljenek a képek).
2. Kompakt gép segítségével is megvalósítható, azonban szükséges, hogy rá lehessen kötni számítógépre (és legyen program, ami az időzített exponálást végrehajtja), valamint hosszabb időszak alatt muszáj lesz akkumulátort cserélni, ami a kompaktokon alul helyezkedik el, ergo le kell szedni az állványról, visszaállítani meg szinte lehetetlen. Az állandó fény viszont megoldott, ha a beépített vakut használjuk (valamilyen diffúzor nem árt azért rá). A képminőségre viszont nem lesz panaszunk.
3. Tükörreflexes gép segítségével készíthetjük el talán a legkönnyebben, valamint a kis mélység-élesség miatt a leglátványosabbra (főleg, ha van portrémarkolatunk, amivel többet fotózhatunk és akkumulátort cserélni is egyszerű), de azt számításba kell vennünk, hogy ez megterhelheti a zárszerkezetet (egy 3-4 napos sorozatnál 2000 feletti kép is készülhet). Ráadásul a számítógépes vezérlés mellett lehetőség van külső - vagy néhány Nikonnál belső - intervalométer használatára, amelyet pont ehhez találtak ki (van néhány kompakt gép is, amihez csatlakoztatható).
Az árát a külsőnek inkább nem ecsetelem, elég annyi, hogy én inkább a számítógépest választottam. Internetről beszerezhető olyan program, ami segítségével lehet ilyen típusú képsorozatokat készíteni.
Beállítások
Először is keresni kell egy olyan helyet, ahol nyugodtan otthagyhatjuk a gépet és senkit se zavarunk vele (este a kétpercenként villanó vaku elég idegesítő tud lenni). A gépet állványra kell tenni. A vezérlő számítógépen ki kell kapcsolni az alvó-készenlét módot, nehogy fotózás közben szedálja magát.
A fotózás előtti napokban már elkezdtem a növényemet csíráztatni. Gyorsan növő, könnyen beszerezhetőre esett a választásom, méghozzá a közönséges veteménybabra (Phaseolus vulgaris). Amikor már szépen látható volt rajtuk a gyökérkezdemények egy cserépbe ültettem hármat (legalább egy biztos kikeljen). Alaposan megöntöztem, aztán vártam néhány napot amíg meg nem jelentek a felszínen. Ekkor a tárgyaszalra tettem, alapos locsolás (merthogy a sorozat közben nem ajánlatos), a cserép mögé pedig fotókartont terítettem. A fényképezőnek a felugró, beépített vakuját használtam, diffúzorként egyszerű papírzsebkendőt tekertem rá.
Első és egyik legfontosabb az objektív helyes beállítása. Ha élesre állítottuk a képet (próbafelvételekkel) az autofókuszt ki kell kapcsolni. Ugyancsak gyilkoljuk le képstabilizátort, hisz semmi szükség rá ráadásul energiát is pazarol. Ha ezek megvannak, a gépet manuális módba kapcsoljuk és megfelelő beállításokkal már készen is állunk a munkára.
Én a DSLR RemotePro szoftvert használtam, de létezik másik alternatíva is. Mivel a bab növekedése azért nem túl gyors, 200 másodpercenként készítettem a géppel képeket. aztán négy napig fotózott rendületlenül csak 12 óránként az akkumulátorokat cserélgettem. Majd 2000 fotó készült, melyeket össze is fűzhettem volna egyszerűen, de úgy gondoltam, adok neki némi pofát.
Ráadásul egy kis matekozással rá lehet jönni, hogy 200 másodperces exponálásokkal 1 : 5000 időaránynak kellene kijönni a lenti videón pedig 1 : 3000 az arány. Megfelelő videószerkesztővel ez nem probléma, a 40%-os lassítás könnyen megvalósítható. És végül a videó:
Az alábbi linken HD-ben is megtekinthető:
Helló!
VálaszTörlésTudnál mondani olyan programot amit említettél hogy a PC-ről lehet irányítani a kompakt gépeket?